2011. október 3., hétfő

Szibériai sámánköpenyek és a magyar koronázópalást azonos szimbolikája




Néhány szibériai sámánköpeny jeleinek magyarázatát a székely jelek segítségével ki tudjuk egészíteni. Koronázási palástunk jelképisége vélük azonos eszmekörből való.


Az alább látható sámánruházatokat Hoppál Mihály mutatja be a "Sámánok lelkek és jelképek" c. kötetében (Helikon, 1991). A szerző azon kevesek közé tartozik, akiknek a munkásságában jelentős szerepet foglalnak el a jelképek. Mivel azonban a jelképek értelmezésekor következetesen kihasználatlanul hagyja a székely rovásjelek és általában a magyar jelkincs , valamint az írástörténeti párhuzamok nyújtotta lehetőségeket, mód nyílik értelmezéseinek kiegészítésére.







1/a. ábra. Darhat sámánköpeny háta Hoppál/1991 nyomán; a gerincre símuló ligatúra két jelből áll: felül egy svasztika, alul az égigérő fa rajza







1/b. ábra. A székely rovásírás "j" (jó "folyó") jele Kájoni János ábécéjéből; négy ilyen folyót ábrázoló jelből áll a svasztika; az ősvallási képzeteket megőrző Ószövetség is említi a teremtett és rendezett világ középpontját, minden jó forrását jelentő Éden folyóit, amelyek az Ararát tövében eredő Halüsszel, Arakszésszel, Tigrissel és Eufrátesszel azonosak





Sámánköpenyek



A darhat sámán gerincén lévő szimbólumok (1/a. ábra) Hoppál Mihály szerint "feltehetően a gerinccsontokat jelképezik. A "csigolyasor" felett az egyetemes nap-jelkép, a svasztika".



Ez a magyarázat kérdéseket vet fel - bár a hasonló, az ősvallás helyett az anatómiára alapozott értelmezések általánosan elterjedtek a néprajztudományban. A gerinc rajza ugyanis jobban emlékeztet egy fenyőfára.



A svasztika pedig nem napjelkép, hanem a négy szent folyó rajza (Indiában is a szent folyó vizét tartalmazó edényeket díszíti). A folyókat az istennel azonosították, s lévén a Nap az isten másik jelképe - ezért e keveredés a néprajzosoknál. A svasztika azonban kegfeljebb istenjelképnek tekinthető, napjelképnek nem.



Hoppál Mihály fenti magyarázatából nem világlik ki, hogy miért lenne szükség a "gerinc" és a "Nap" együttes ábrázolására a sámánköpenyen. Miközben a fa tetején lévő Nap (vagy más istenjelkép) az ábrázolási konvenciók egyike például az obi-ugoroknál (Csernyecov mutat be ilyeneket). Végső soron erre a "fa csúcsán trónoló isten" jellegű ábrázolási szokásra vezethető vissza a magyar kapusas hagyománya is. Amiből következően e sámánköpenyen nem a gerinc, hanem az égigérő fa ábrázolásával találkozunk (a gerincre való elhelyezése azonban tudatos és jelentést hordoz).



A sámánköpeny jelképvilága az ősvallás képzeteinek és a székely rovásírás jeleinek figyelmebe vétele nélkül nem tisztázható.



A sámánköpenyek jelképisége az "első ember" ősvallási képzetéből táplálkozik. A köpeny a sámánt azzal az első emberrel azonosítja, akinek a testéből lett a világ: a gerince például a világoszloppal azonos. A sámánt és az uralkodót azért kell az első emberhez (a fiúistenhez, népünk ősatyjához) hasonlítani, mert ezáltal lesz nyilvánvaló, hogy a sámán is, meg az uralkodó is az ő leszármazottja és képviselője. Ezek mindannyian az istentől kapott utasítások szellemében járnak el, s ezért képesek az égiekkel való kapcsolattartásra is.



A sámánköpenyek és a magyar koronázási palást (általában a magyar koronázási jelvényegyüttes) szimbolikája - mint azt látni fogjuk - azonos gondolatkörben fogant. A fősámán és az uralkodó még a hun korban is azonos személy lehetett (bizonyos fontos szertartásokat az uralkodó mutatott be) és a két hivatás ugyanabból az ősvallási nézetrendszerből kapta az alátámasztását (legitimitását).







2. ábra. Tofa/karagasz sámánköpeny háta Hoppál/1991 nyomán



Hoppál Mihály szerint a tofa/karagasz köpeny hátán a gerinccsontok, csigolyák és bordák rajzolatával találkozunk (2. ábra).



A jel azonban egy fenyőfára is emlékeztet s e kettős jelentés nem ellentmondás, hanem az ábrázolási hagyományban többször is megfigyelhető, tudatosan alkalmazott jelenség. A fát azért tették a hát közepére és azért rajzolták gerincre emlékeztető formájúra, mert az égigérő fa és a sámán gerincének azonosságát kívánták ezáltal hangsúlyozni.



Egy szölkup sámándob esetében a hasonló alakú jelet Hoppál Mihály is az égigérő világfa ábrázolásának tartja (3. ábra). A tofa sámánnő pedig a mellén viseli ugyanazt a jelet - amit ezért nem gondolhatunk a gerinc ábrázolásának (4. ábra).









3. ábra. Szölkup sámándob az égigérő fa ábrázolásával (a fenyőfák a koruktól, vagy a fajtájuktól függően tartják lefelé, vagy felfelé az ágaikat)







4. ábra. Tofa (karagasz) sámánnő, mellén az égigérő fa ábrázolásával; " ez a jelzés itt a sámáni ujjászületés képességére utal"







5. ábra. A kínai "következő nemzedék" jel







6. ábra. A székely rovásírás tprus (tapar/szabír ős) jele a nikolsburgi ábécéből az égigérő fával azonos isteni ősünket, a megszemélyesített égbe vezető utat ábrázolja







7. ábra. Jézus Krisztus ábrázolása az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona abroncsáról; Krisztus mellén a székely "s" (sarok) rovásjel rokonságába tartozó magasba vezető út jelképet találjuk (ez ugyan nem fenyőként, hanem a sarok hegyeként ábrázolja a világoszlopot, de a tofa sámánnő jelképéhez hasonlóan a mellén elhelyezve)







8. ábra. A fenti Krisztus-zománc jelképei; a mellére rajzolt jelkép szerint Jézus Krisztus azonos a magasba vezető úttal; a térdeire pedig rá van írva a Tejúttal azonosított kőkori Jóma "jó ma(gas), magas folyó" isten neve (az istennek az iráni mitológiában Jima, a japánban Jimmu tenno felel meg)







9/a. ábra. A tunguz sámán hátára a világoszlopot ugyanúgy világhegyként (a székely írás \"s\" betűjével rokon jelképpel) rajzolták meg, mint fentebb Jézus Krisztus mellén






9/b. ábra. A tunguz sámán köpenyének "sarok" jelképe









10. ábra. A székely írás \"s\" (sarok) jele Bél Mátyás ábécéjéből; a sarok az a hely, ahol a négyszögletes Föld a kerek éggel érintkezik; sarok (szár Óg "úr Óg") szavunkban az Ószövetségben is említett Óg király (görögösen Heraklész, a szkíták ősapjának) emléke őrződött meg; Heraklészt a károk Makar, Magor néven tisztelték; Magor a magyarok ősapja a magyar krónikás hagyomány szerint; ebből következően a székely "s" rovásbetű, valamint a Krisztus mellén lévő sarok jelkép Magor ősapánk és Heraklész jelképe is





A tofa (karagasz) sámánnő ruházatáról (4. ábra) a következőket írja Hoppál Mihály: "Az öltözetét csontvázszerű rátét díszíti, ez a jelzés itt a sámáni ujjászületés képességére utal". A függőleges jelkép azonban a sámánnő mellén szerepel, ezért azt aligha tekinthetjük a gerinc ábrázolásának. Az írástörténet pontosabb magyarázattal szolgál.



A kínai írás "következő nemzedék" jele (a székely tprus "tapar/szabír ős" rovásjel rokona) is egy fát ábrázol (5. ábra). A Berze Nagy János által ismertetett ősvallási elképzelések szerint ugyanis a születendő gyermekek lelkei az égigérő fa ágain honolnak. Ugyanide térnek vissza az elhalt hősök lelkei is - ezért emlékeznek meg Ipolyi szerint a székelyek Attiláról és Csaba királyfiról a Tejútra (tehát az égigérő fára) nézve. A fa ábrázolása ezért nem csak a fával azonos istenre, hanem a születés és az ujjászületés lehetőségére is utalt.


Ebből következően a tofa sámánnő mellén nem "csontvázszerű rátét", hanem az égigérő fa (a magasba vezető út) ábrázolása látható.







11. ábra. Nganaszan sámánköpeny háta Hoppál/1991 nyomán









12. ábra. A kínai "kaptató" (földből, kőből való emelkedő; magasba vezető lépcső) szójel Karlgren nyomán







13. ábra. A székely \"m\" (magas) rovásjel Bél Mátyás ábécéjéből





Hoppál Mihály a nganaszan köpeny (11. ábra) esetében nem fűz megjegyzést a sámán gerincére simuló jelhez; bár a kínai és a magyar írásjelek, valamint a koronázó palást jeleinek segítségével a mondanivalója könnyen megérthető. A sámán hátán a székely "m" (magas) és a kínai "kaptató" (magasba vezető út) jelek megfelelője látható (12. és 13. ábra). Ez arra utal, hogy a másik két sámánköpenyen sem egyszerűen a csigolya rajza látható, hanem szintén a magasba vezető út (azaz egy fenyőfa, amelyet esetleg úgy rajzoltak meg, hogy egyúttal a csigolyára is emlékeztessen).



Ez a jelképiség a sámánt a világ forgástengelyével azonos istenhez hasonlította. A sámán a köpeny magára terítésével vált alkalmassá a sámánszertartás elvégzésére, amint a magyar uralkodó is a koronázó palást (valamint a jogar és a Szent Korona ) viselésével válik közemberből szakrális uralkodóvá.







14. ábra. A koronázó palást másolata







15. ábra. A palást képszerkezetének tengelye; a kettőskereszt a székely "gy" (Egy) rovásjellel azonos és a Tejutat jelképezi; a mandorla a Tejút hasadékának rajza, ahol karácsonykor a Nap kél









16. ábra. A székely rovásírás \"us\" (ős) szójele a nikolsburgi ábécéből a keresztény mandorla előképe; indián párhuzamai is vannak; a hettita hieroglif írás isten szójelének megfelelője















"> 18. ábra. A székely rovásírás \"gy\" (Egy) jele az énlakai feliratból









19. ábra. A palást függőleges tengelyén látható "magas" szójelek egyike; párhuzama megtalálható a nganaszan sámánköpenyen, a boszniai "piramis" barlangjából előkerült feliraton, egy totonák indián piramis lépcsőjének korlátján, egy kácsi kaptárkövön, a magyar népi képjelek között, valamint a székely és a kínai írásban is










20. ábra. A viszokói barlang bejáratánál talált \"magas tengely\" feliratú kő cégtáblához hasonlóan jelezte, hogy ez a hely a világoszlopot (Tejutat) jelképezi, azaz a hegy és a barlang ugyanolyan kultikus szerepet játszhatott, mint egy valódi piramis a benne, vagy rajta lévő szentéllyel









21. ábra. A totonák indián piramis lépcsője mellett a Jóma "jó ma(gas)" ligatúra szintén az égbe vezető út jele, amelyben szerepel a "magas" jele is - ez az indián ligatúra azonban a kacskaringó alakú jó"folyó" jellel társítja és ezáltal Tejútként ábrázolja az égbe vezető utat










A palást képszerkezetének tengelye két két elolvasható ligatúrából áll (13. és 14. ábra).



Felül van az Isten szójel (13. és 14. ábra). Ennek egyik eleme a felső mandorla, a székely "us" (ős) jel megfelelője. A másik eleme a vállon át meghajló két oldalsó ív alkotta "nt/tn" (ten) jel. Ezek együtt alkotják az Isten szójelet.



A képtengely alsó része Egy ős olvasatú és szintén ligatúra (15. ábra). Egy ős mondatjelet használtak a hunok is, s az megtalálható a pécsi székesegyház legkorábbi kőfaragványain is. A ligatúra egyik eleme kettőskereszt alakú, ami a Tejút szokásos jele és a székely írás Egy szójelével azonos. Ezen a kettőskereszten látható egy második mandorla, amely a székely írás "us" (ős) szójele.



A magyar koronázó palást képszerkezetének függőleges tengelye a sámánköpenyek jelképéhez hasonlóan a gerincre símul. A palástba hímzett jelek az uralkodó gerincét az eget tartó világoszloppal (Tejúttal, égigérő fával) azonosítják. Ezáltal a palást az uralkodót a világot fenntartó Istenhez hasonlítja, s képletesen istenné teszi. Meghatározza a feladatait is: meg kell mentenie a világot (a rábízott nemzetet) a pusztulástól, az égbolt ránkszakadásától.



A függőleges tengelyt két oldalról kísérő "magas" és "kő" szójelek a sztyeppi lépcsős piramisokra utalnak, amelyek szintén az égbe vezető út jelképei voltak (19. ábra).



Az inka uralkodók palástján is hasonló szimbolika figyelhető meg. Itt is székely rovásjelek párhuzamai segítségével ítrják le a magasba vezető utat (a Tejutat), amely szintén az uralom legitimációját szolgálhatta.





Összegzés



A viszokói "piramis", a magyar koronázási palást , a Szent Korona , a szibériai sámánköpenyek, a totonák piramis és az inka palást jelrendszere egyetlen - az indiánok Amerikába költözésének időpontja alapján kőkori - tőről fakad és a székely rovásírás segítségével megérthető. Ebből következően a palástok szimbolikája és a székely írás gyökerei is a kőkorba nyúlnak vissza.



A köztudomás szerint közel ezer éven át használt magyar koronázási jelvényegyüttes (a Szent Korona , a jogar és a palást) nem innen-onnan összeszedett tárgyakból áll, mint azt "tudósaink" állítják; hanem a Hun Birodalom öröksége, amely a hun-magyar dinasztiában apáról-fiúra szállván maradt reánk. A kínai írásjelpárhuzamok is a hun Xia dinasztia kultúrateremtő szerepével magyarázhatók.



A magyar koronázó palást szellemisége ebből a forrásból táplálkozik. A keresztény arcképcsarnok csupán felszínes máz a palást kőkori szerkezetén - bár Szent István királyunk idejében született meg. Feltételezhetően az uralkodói dinasztia kincstárában még meglévő korábbi uralkodói öltözékek jól ismert és általánosan alkalmazott szimbolikájának felhasználásával.



Amiből az is következik, hogy Szent István - a Forrai Sándor körének köszönhetően elterjedt hazug téveszmével szemben - nem üldözte a székely írást és a véle rokon jelképeket, hanem kiemelt tiszteletben tartotta és viselte azokat a palást mellett a jogaron és a Szent Koronán is. Ez a hagyománytisztelet tette lehetővé a szent király számára, hogy olyan államberendezkedést valósítson meg, amely ezer évig fennmaradt.



A fenti palástok jelképrendszerének keletkezési korára utal, hogy egy inka uralkodó szerencsésen fennmaradt palástján is székely jelekkel elolvasható hasonló értelmű gondolat fedezhető fel. E kapcsolat alapján feltehető, hogy ez a szimbolika 40-30 ezer évvel ezelőtt (az indiánok Amerikába vándorlásának idején) már létezett a székely jelek előképével egyetemben.





Irodalom:










Indián - magyar írástörténeti és nyelvrokonság


A piramisépítő kultúrák használták a székely írás elődjét (6) Indián piramisok



Bél isten jelképe egy indián kőkésen


Indián - osztják - székely íráspárhuzam




Indián székely írástörténeti kapcsolatok




Inka ruhaminta székely jelekkel


Inka ruhaminta négyzete az \"u\" és \"us\" székely jelek párhuzamával


Inka ruhaminta négyzete a székely \"j\" rovásjel párhuzamával

Inka ruhaminta négyzete az \"ak\" és \"us\" székely jelek párhuzamával

Az inka ruhaminta s kockája

Az inka ruhaminta \"b\" kockája

Inka palást \"magas folyó\" értelmű ligatúrája

Inka palást, Ten jelkép a fejen

Hohokam világmodell a székely Föld és jó jelek párhuzamával

Anaszazi tál világmodellje \"magas sarok\" jelképekkel

A Jóma ligatúra indián szobra

A maja Kukulkán isten szobra a Jóma ligatúrával

The origins of Hunnish Runic Writing (1)

Székely rovásírás / linksite.hu/


A magyar jelkincs egyetlen múzeuma a veleméri Sindümúzeum








Jókai Mórral, Arany Jánossal, a lánglelkű Petőfi Sándorral, vagy Gárdonyi Gézával - sajnos - már nem beszélgethet el a világ dolgairól. E sorok írójával azonban még megteheti ezt egy kávé mellett, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján